3 gyerek anyukája vagyok. Tanítónőként vizuális nevelés szakterületen végeztem, majd múzeumpedagógusként diplomáztam. Két nagyobb fiam nagyon szorongós típus. Az első fiam járt Kokas-foglalkozásra és művészetterápiára is. Láttam, hogy a zene és művészet milyen hatással van a gyerekeimre, és rám is. Ezért kezdtem el foglalkozni a művészeti fejlesztésekkel, Kokas-pedagógiával, művészetterápiával.

Fontosnak tartom azt, hogy nem kell egyik területen sem tehetségesnek lenni, minden alkotás, ötlet jó, nincs olyan, hogy rossz, vagy elrontunk valamit. A gyerekeket, főleg így iskola előtt, elég sok stressz éri, kavarog bennük, hogy elég jók lesznek-e az iskolához, mit nem tudnak, mi lesz az ismeretlenben. Szeretnék egy olyan helyet biztosítani a gyerekeknek, ahol biztonságos légkörben próbálkozhatnak, ahol elfogadják őket, ahol nem a teljesítmény fontos. És így láthatatlanul úgy fejlődnek minden területen, érik az idegrendszerük, fejlődik az érzelmi intelligenciájuk, nyílik a fantáziájuk, bátorodnak az önkifejezésben... mindezt úgy, hogy észre sem veszik.